A mai volt eddig a legjobb napom! Azzal kezdődött minden, hogy Daniella, aki az angolórákat tartja, nagyon rosszul aludt az éjszaka. Nem mintha bármi rosszat kívánnék neki, nagyon kedves és jó órákat tart. De így elmaradtak a délutáni félórás egyéni megbeszélések, így már rögtön dél után haza tudtam menni. Amikor megérkeztem, Peng, a kínai lakótársam éppen távozott, de mondta, hogy megjött a csomagom. Ez ugyan csak egy kis része volt annak, amit vártam, de fél órán belül megjött a többi része is: a notebook, a nyomtató, és az ipod. Ha nem maradnak el a foglalkozások, akkor nem értem volna haza ilyen hamar és megint várhattam volna egy-két napot, míg legközelebb próbálkoznak.
Úgy estem neki a csomagoknak, mint éhes oroszlán a frissen elejtett vadnak, bár nem volt sok időm, mert hamarosan találkozóm Markkal, annak a párnak a férfitagjával, aki Katának is sokat segített, mikor Beloitban volt. Úgy gondolom, megérdemli az Apple, hogy egy külön posztot szenteljek neki, úgyhogy a csomagbontási élményekről majd külön írok.
Markkal elsősorban azért találkoztam, mert segített Ekintől, egy végzős török lánytól bútorokat szállítani a mostani lakásomhoz. Ekin borzasztó rendes volt, az összes bútorát ingyen ajánlotta fel nekem. Nem túl menő bútorokról van szó, de akkor is rendes, és nagy segítség. Cserébe adtam neki egy képeslapot Székesfehérvárról. Tetszett neki.
Aztán Mark elvitt a Trader Joe's-ba, egy igen stílusos és Amerikában igen népszerű élelmiszerboltba, segített válogatni, és egy csomó tanácsot adott, hogy mit mivel célszerű enni.
Szóval lett bútorom, számítógépem, és kajám is. Mi más kell az élethez? :)
Upsz, természetesen egy feleség is… :)
Feleség? Szerintem importálj egyet Magyarországról :)
VálaszTörlés