2010. augusztus 7., szombat

Julie és Julia nyomdokaiban

Bátor voltam, és vettem egy üveg bort.
Nem kellett volna...

Elkezdtem ugyanis kipróbálni néhány receptet Julia Child klasszikus szakácskönyvéből, a "Mastering the Art of French Cooking"-ból. Először egy póréhagyma-krumpli levest, aztán buggyantott tojást besamellel, aztán vajban párolt csirkemellet, zöldbabot és krumplit. Nem sikerültek rosszul, bár mindegyikből levontam némi tanulságot.

Az elsőből azt, hogy a sáros póréhagymát nagyon alaposan meg kell mosni, különben furcsa darabkákkal találkozik az ember a levesben. Vagy pedig nem sáros póréhagymát kell venni.

A másodikból azt, hogy tényleg nem jó sima vízbe dobálni a tojásokat, mert szétfolynak. Egy kis ecet állítólag csodát művel. De attól függetlenül, hogy nem maradt egyben a fehérje, az ízzel és az állaggal nem volt gond. A besamellel ráadásul egyszerűen isteni volt. Csak annyira hiányzott hozzá egy jó száraz fehérbor...

A harmadik receptből azt tanultam, hogy a jó vajra nem szabad sajnálni a pénzt. És a krumplira és a zöldbabra sem. Legalábbis ennél a receptnél. Főzelékeknél talán kevésbé fontos, hogy milyen a minőség, de itt sokat dobott volna az ételen egy jó kis újkrumpli, vagy ízletesebb, frissebb zöldbab. És egy jó bor...

Úgyhogy nem bírtam tovább, és elhatároztam, hogy szerzek egy üveg bort. Most újabban abba a boltba járok (Whole Foods), amelyikben a legelején voltam, és megrémültem a magas áraktól. De az olcsó boltban (Copps) nincs jó vaj, nincs jó tej, nincs jó hús (állítólag itt szinte az összes állatot hormonnal kezelik, és mindenféle szeméttel etetik, azért olyan olcsó némelyik hús vagy tej), és nincs jó zöldség, olyat pedig nincs értelme venni, amit nem szívesen eszik az ember. Persze néha érdemes odamenni pl. szárazbabot, sót, cukrot, lisztet, meg ilyesmit venni, mert az olcsóbb, és a nem hiszem, hogy nagyon szembetűnő a különbség. A Whole Foodsban nemigen van rossz áru, cserébe viszont drágább. Gondoltam, hogy a borokban sem fogok csalódni, különösen, hogy az árak olyan 7-8 dollárnál kezdődtek. Úgyhogy vettem egy 12 dolláros chilei Sauvignon Blanc-t (gondoltam, Chilében jó sok hegy van, úgyhogy biztos jó a boruk).

Amikor kinyitottam, valami elkezdett benne pezsegni... És dugó sem volt az üvegben. Akkor sem lett jobb az élmény, amikor megkóstoltam. Kb. a tablettásbor kategória. Még szerencse, hogy ma este búcsúbulit tart Mason, az egyik lakótársam az házban, ahol egy hónapig laktam. Biztos lesz, aki megissza.

Több mint 2 ezer forintért ilyen ócska bort kapni! Még a sparos 600 forintos borokkal sem lehet összehasonlítani. Hát még az aszófői borokkal, aminek literjét kb. 200 forintért tudják eladni Nagypapámék, és még így sem fogy el az összes a következő szüretig. Hajaj, de visszasírom én még azt az aszófői olaszrizlinget!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése