Eagle Heights

Eagle Heightsnak hívják azt a Mendota-tóba benyúló félszigetet, ahol lakni fogunk. Szeretnék találni rá egy szép magyar fordítást, segítsetek!

Hát ilyen hely a világon nincs még egy! Először is, nagyon szép helyen van. Közel a tóhoz, és semmi más nincs körülötte, csak gyep, kicsit távolabb pedig erdő. Van egy bicikliút onnan az egyetemre, ami végig a tóparton halad, végig fák között, az is nagyon szép. Most is nyugis környéken lakom, de ha az egyetemre megyek, autóúton kell menni (ami egyébként teljesen biztonságos, mindenki nagyon figyelmesen és óvatosan vezet), és van néhány kellemetlen lámpa, ahol mindig várakozni kell.

Vannak, akik azt mondják, hogy kicsik a lakások, de én voltam Marciék lakásában párszor, ami kétszobás, mint a miénk lesz, és még úgy is kényelmesen elférnek, hogy van egy kislányuk. A lakások felszereltsége ugyanolyan, mint itt általában minden lakásé: semmi sincs, kivéve egy hűtőszekrényt (és nagyon gyors internetet :D). Minden bútort a lakónak kell beszerezni, a legalapvetőbb dolgokat is: ágy, asztalok, székek, stb.

Itt egy kis kitérőt teszek. Bútorokat gyűjtögetni nem egyszerű dolog. Csak használtan érdemes venni, mert az újak nagyon drágák. Úgyhogy nagyon jól jött, hogy az indiai fiú, akinek most a helyén lakom, rám hagyta a bútorait, mielőtt elköltözött Bostonba. Csak egy ágy, egy íróasztal, két szék, és egy lámpa (és egy bicikli) az, amit itthagyott, de ezek épp nagyon haszosak voltak. Aztán megtudtam, hogy egy török lány is hamarosan elköltözik, és nem kellenek neki a bútorok, írtam neki, és szinte mindent nekem adott ingyen. Pénteken pedig egy német lánnyal találkoztam, aki szintén elköltözik, és vannak felesleges tányérjai, poharai, és még néhány apróság. Ő is odaadta ezeket egyetlenegy fityinget sem kérve. Azt mondta, a matek tanszéken hagyomány az, hogy a távozó immár "doktor" hallgatók az elsőéveseknek adják a felesleges holmijukat. Azért az nagyon szép, hogy ez így működik, nem? Nem mondom azt, hogy Magyarországon ez nem történhetne meg, de hát nehéz elképzelni... Guillermo, a kolumbiai fiú ugyan nem ingyen adja a cuccait, de nagyon olcsón, és neki értékesebb dolgai is vannak: egy kanapé, egy kerti asztal, hozzá egy szék, egy mikró, még néhány konyhai eszköz, evőeszközök, kisebb polcok, meg még ki tudja, mi. Szép hagyomány.

Na és mi van még Eagle Heightsban? Szinte hihetetlen, de van domboldal tele kis (10-15 négyzetméteres) kertecskékkel, amelyeket az ottlakók kibérelhetnek egy évre mindössze 20 dollárért, és azt termeszthetnek rajta, amit akarnak. A kínaiak pl. csupa fura növénnyel ültetik tele a kertjüket.

Van egy nagy épület a házak között, amolyan közösségi épület. Időnként (elég gyakran) programokat szerveznek ott, a múlt héten például volt egy ingyenes fagyizás. Aztán minden héten van két ingyenes jógaóra. Már ezen is meglepődtem, de aztán megtudtam, hogy ez semmi. Rengeteg program van heti rendszerességgel, pl. mindenféle sportok, köztük karate is. Valamelyik egyház tart angolórákat is négy szinten, és minden hónapban egyszer van egy olyan alkalom, amikor odagyűlik egy csomó ember, mindenki hoz magával valami ételt, amit otthon főzött, azt beteszi a közösbe, és aztán ez a rengeteg ember nekiesik a rengeteg kajának, és mindenki azt eszik, ami neki tetszik. És ezen kívül biztos rengeteg olyan program van, amiről nem tudok. És minden ingyen. (Nem azért hangsúlyozom folyton, hogy ez is, meg az is ingyen van, mert annyira nincs semmi pénzem - mondjuk per pillanat tényleg nincs sok... :)-, hanem inkább azért mert annyira meglepő volt.)

Aztán rendszeresen szerveznek egynapos kirándulásokat különböző helyekre. Ez ugyan nincsen teljesen ingyen, de például nemrég volt egy kirándulás Chicagoba 30 dollárért, miközben csak az, hogy elmegy az ember Chicagoba és vissza, 54 dollárba kerül... Marci mesélte, hogy voltak egy olyan helyen, ahova a belépő többe került, mint az egész kirándulás.

De hogy ne csak arról beszéljek, hogy mi mennyibe kerül, a lakókról is ejtek pár szót. Tudni kell, hogy ezekbe a lakásokba elsőbbséget élveznek a házaspárok és a gyerekes családok, ezért szinte csak családok laknak ott. Ennek megfelelően, az ottlakó gyerekek száma vetekszik a felnőttekével. Ha nyáron kimegy az ember a házak közé, egészen biztos, hogy belebotlik néhány futkározó kisgyerekbe. A lakók nagyon barátságosak mindenkivel szemben, ami szerintem részben annak köszönhető, hogy mindenki ugyanolyan cipőben jár; nincsenek jelentős generációs különbségek, így nincsenek nagymama-fiatal suhanc háborúk sem.

Ha már a demográfiánál tartunk, meg kell jegyezni, hogy a fehér emberek itt igencsak kisebbségben vannak. Rengeteg az ázsiai és a dél-amerikai család. Guillermo egyszerűen csak Chinatownnak nevezte Eagle Heightsot.

Aztán azt, hogy mennyire biztonságos a környék, és hogy a lakók mennyire tisztességesek egymással szemben, mutatja az, hogy Marciék az elmúlt egy évben soha nem kötötték még le ott a biciklijüket, és még mindig meg vannak. A házak között halmokban állnak a kerti grillezők, műanyag gyerekjátékok, labdák, és ezek közül sok olyan, hogy gyakorlatilag nincsen tulajdonosa. Aki arra jár, használja őket. Ha valaminek lába kel, az is inkább azért van, mert a kisgyerekek össze-vissza hurcolják a dolgokat. Marci szerint sokan még az autójukat sem zárják be.

Na, ki akar ide jönni?