A Szaharában

Címlapon

Megjött a nyár. Egész pontosan az orrbefagyós-kétmétereshófalas tél után következett néhány nap, amik nem tudták eldönteni, hogy telek vagy nyarak, aztán nyár lett. A nyár itt abból áll, hogy 39 fok van, de 43-nak érződik, mert 80%-os a páratartalom. Az adatok nem túloznak, ma tényleg ennyi volt. A populáció erre kétféleképp reagál: egy részük, mint várnánk, bebújik a lakásába, vagy bármely légkondicionált helységbe, és kivár. A másik része pedig kinn, a 43 fokban fut a napon. Ezeket az egyedeket jelenleg a CIA földönkívüli központja vizsgálja. És legalább dolgoznom se kell, mert ilyen hőségben nem merjük azt mondani a sok nyugdíjas önkéntesünknek, hogy jöjjenek mintázni, nehogy az egész újraélesztőpartiba torkolljon.

Eddig azt gondoltuk Balázzsal, hogy ezek a nyomott amcsik télen harminc fokra felfűtenek mindent, hogy pólóban is izzadsz, nyáron meg tizenötre lehűtenek mindent, hogy mindig egy pulcsit kell magammal vinnem. De ma rájöttünk, hogy (bár első állításunk továbbra is megcáfolatlan) ezek a helyiségek csak látszólag hidegek, valójában normál szobahőmérséklet van, mondjuk 25-26 fok, csak mivel te kintről jössz be, rögtön fázni kezdesz. Nekünk nincs légkondink itthon. Ezért mindenféle terveket szövünk jelenleg, hogy hogyan fúrjunk át a szomszédhoz, akinek van, és hogyan lopjuk el az ő hidegüket. Valami elmés fizikusnak van valami javaslata? Én csak egy hatalmas csőig jutottam, de az lehet, hogy feltűnne nekik... Megoldás hiányában jelenleg ötpercenként zuhanyzunk, meg hűtőfürdőzünk, Balázs reggeltől késő estig könyvtárban van, és be akar költözni a matektanszékre aludni, és meg itthon ülök, mert festeni csak itt lehet, és a szoba azon pontján töltöm napjaim nagy részét, amit a harminc centis ventilátorunk elér. Aludni, az nem megy. Olvastam egy cikkben, hogy le kéne hűteni az agyunkat, a frontális lebenyünket egész pontosan, mert az szabályozza az alvást. Szóval valahogy meg kell oldani, hogy a hűtőben legyen a fejem, a többi meg az ágyon. Esetleg egy sapka alá jégkockákat varrok. Egyéb kreatív ötletek?

Ha tetszik, ha nem

Ma megértettük, hogy a kínaiak miért olyanok, amilyenek. Már nem az első kínai szülővel találkozunk, aki operát énekel a csecsemőjének. Kiülnek a lakótelep közepére, reggel, és miközben a gyereket ringatják, teli torokból, mintha a Népstadiont kéne beénekelni, nyomatják nekik a kínai operát, de úgy, hogy még én is tisztán hallom, pedig fél kilométerrel arrébb vagyok, és nem is látom őket! Hallottatok már kínai operát? Ti, akik igen, tudjátok, miről van szó. Ti, akik azt hiszitek, hogy nem, dehogyneeeem, csak azt hittétek, hogy a szomszéd kínozza a macskát.

És még mindenki azt hiszi, hogy a csecsemőmunka a legrosszabb, amit ki bírtak találni...

Hajókázás szöveg nélkül

Egy korszak vége

Megnéztük az utolsó Harry Pottert. Ha eddig nem is hittem el, most minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy Harry ÉÉÉL! Amikor a tűzkígyóval harcoltak, és a tűzrengeteg csak jött,csak süvített, csak száguldott a nézőtér felé - - - akkor megszólalt a tűzriasztó!!! Mindenkit kivezényeltek, és jöttek a tűzoltók meg minden, szóval ENNYI!

Harry Potter állat. A könyvek is, a filmek is. Mindkettő másképp, de állatok.

Művészet, vagy amit akartok

Csak hogy lássátok, hogy mit tett a rajzóra. Ezek a legjobb darabjaim, nem meglepő módon, öttucatnyi van még, ami vécépapírnak se jó :D. A szürkések szénrajzok, a barnásak tollrajzok. A fotó sokat változtat a színeken. A redves kalapot nem hajlandó rendesen beforgatni a blogger, ezért kérjük, fejüket legyenek szívesek 90 fokkal elforgatni a műremek helyes értelmezéséhez. A torta pedig a legújabb konyharemekem. Tanulság: ne készíts otthon marcipánbevonatot, mert nem lesz olyan, mint a bóti. Nagyon finom, igazi, no műanyag, de nem is hajlik olyan szépen, meg kinyújtani se lehet.