2011. július 2., szombat

Azért még itt vagyunk...

Kezdhetném oldalakon keresztül bocsánatkéréssel, meg magyarázkodással, de inkább csak címszavakban itt az update:

- Balázs lába meggyógyult, ez alatt a potom fél év alatt, most már kezd futni meg úszni is, sőt, lopott egy 25 fontos súlyt a kuka mellől, azzal is gyúr néha
- Balázs elnyerte aThe Great Integrator of Madison megtisztelő címet a helyi integrálóversenyen
- vettem egy csellót és a szomszédaink legnagyobb örömére órákig nyekergek minden nap, aztán meg ápolgatom a begörcsölt kézizmaimat
- nyáron se lopjuk a napot, mert az idő pénz, meg dolog az idő, hanem dolgozunk, meg tanulunk, Balázs topologizál, én meg döntéshozok és mediálok
- HAZAJÖVÜNK augusztus 7-én - lehet időpontot kérni :)
- holnap lesz az első házassági évfordulónk, és semmi ötletünk nincs a sablonos étterem+séta helyett (ötletek welcome)
- leadtam nyolc kilót, de kettő már visszajött, szóval most megint kezdhetem magam ütlegelni
- szemüveges lettem
- dilidokihoz járok
- vettünk egy zongorát is (nevetségesen olcsó itt a hangszerek)
- Balázs kapott egy új biciklit
- beütött a borzadályos wisconsini nyár, melynek két legfőbb ismertetőjegye, hogy 40 fok van éjjel-nappal, és fel van túrva az egész város
- előadtam egy nemzetközi konferencián, de mivel nem volt légkondi, az én előadásomra, ami az utolsó volt, mindenki kiment
- egy hosszig ugyanolyan gyorsan úszom a gyorsat, mint Balázs
- voltam csontkovácsnál, aki leginkább egy kidobóemberre hasonlított, tetkóval és hardcore mississippi akcentussal
- rájöttem, hogy utálom az egészben sült madarakat
- rajzórára járok nyáron, könyékig szenes vagyok minden nap
- Schwarzeneggertől válik a felesége
- új huzatot varrtam a kanapénkra, robotos a mintája

Meg még sokan mások. Összességében jól vagyunk, most éppen az állunk se kopik fel, szép a város, nincs hideg, de valahogy mindkettőnkön kezd kiütni valami stressz. Ettől nem kell betojni, van az embernek fenn meg lenn, de jó hírem van, segíthettek rajta. A probléma alapvetően az, hogy elkezdett ketyegni a biológiai órám, és akarnék gyerekeket. Ezen, ugye, az se segít, hogy ahol lakunk, mindenki osztódik, mást se látsz egész nap, csak terhes nőt meg gyerekeket. De mivel nekem órákra kell járnom, meg tanítanom kell, élni sincs időm, nem hogy gyerekre, és nem is igen lesz ez másképp, mivel nekem mindig tanítanom kell majd itt az egyetemen. Aztán meg dolgozni. De még ha lenne is időm, meg pénzem, akkor meg félnék, hogy elvesztem a szabadságomat, ami alatt nem is tudom, hogy egész pontosan mit értek. A lehetőségét annak, hogy azt csináljak, amit akarok. Ami most sem igaz, de mindegy, ez az egész nem racionális. Hogy sokáig alhassak. Hogy csend legyen otthon. Hogy ne kelljen ezzel vagy azzal foglalkozni. Életem első dilemmája, amin az Áginak, meg anyukámnak való nyivákolás nem segített. De addig oké is volt, míg csak nyomi voltam, de aztán egyszer csak elkezdtem a embereket utálni. Sőt, gyűlölni őket. Haragudni rájuk. Főleg a gyerekesekre, meg a gusztustalan, ordító, erőszakos gyerekekre, aztán mindenkire. Ezért elmentem a dilidokihoz.
A dilidokim aszonta, beszéljek nőkkel, akik össze tudták egyeztetni a karriert a családdal, és kérdezzem meg, hogy hogy csinálták. Ezen a ponton rájöttem, hogy az összes nő, akit itt ismerek, vagy 1. feladta a karrierjét, mikor gyerekei lettek 2. nem dolgozott, amíg gyerekei voltak 3. soha nem dolgozott, mert a férje eltartotta 4. karrierje van, meg gyerekei is, de a férje ül otthon a gyerekekkel. Kellenének nekem példák olyan nőkről, akik az ötödik, megérzésem szerint igen szűkös kategóriába tartoznak, akik amellett, hogy karriert építettek, és dolgoztak, fel tudtak nevelni egypár gyerkőcöt is. Jó pesszimista magyarként azt sejtem, hogy ilyen nincs, valamit fel kell adni. Faszányos.
Mennyivel egyszerűbb volt, míg nem volt családtervezés.
De van fény az alagút végén. Tegnap a koreai barátosném aszonta, hogy neki is volt ilyenje, és aztán elmúlt. Az egyetlen probléma ezzel az, hogy én nem az a típus vagyok, aki kivárja, míg a gondjai elmúlnak :).

Megpróbálok megint rendszeresen írni. Legalábbis egy darabig, míg újra nem kezdődik a mókuskerék ősszel. Legközelebb viccesebbet írok :). De depisen nehéz. Na megyek, felverem Balázst, mert már 11 óra, pedig neki az a legújabb filozófiája, hogy a nappal kel, haha, aztán ezt bírja egy hétig, aztán meg alszik egész nap...

Mókus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése