Ítéletidő

Tegnap óta az elemek fogságában vagyunk, áram se volt, net se, mostanra már út sincs, busz se jár, vége mindennek. Csak a süvítő, fákat derékba hajlító szél fújja odakinn vízszintesen a havat, időnként olyan erővel az ablakunknak, hogy az majd bejön üvegestől. Beszéljenek ezért ma leginkább képek.

Gyermeki lelkünket bontakoztattuk ki szombat délben, amikor építettünk egy hatalmas hóembert és egy várféleséget köré. Eredetileg Hannát akartuk szórakoztatni ezzel, de ő csak nézett ránk rendkívül sokatmondóan: "ti normálisak vagytok?". Az egyetlen, ami nagyon tetszett neki, az volt, hogy Balázs feltette a hóember tetejére. Meg amikor én jól meghóbombáztam Balázst :D. Utolsó képünk hosszú záridős művészkép az éjszakai thrillerszerű kilátásról.

A következő képsorozatunk igazi szociálpszichológiai gyöngyszem. Maci a utolsó dolgozaton, amit íratott a gyerekeivel, az utolsó bónuszpontért eme feladatot tűzte ki: rajzoljanak egy szép karácsonyfát. Alant láthatók minták a többnyire másodéves egyetemista hallgatók szofisztikált munkáiból. Kedves Beli öcsém, tőled, mint pszichológustanonctól, szeretnék részletes pszichoanalitikai elemzést. Továbbá kíváncsi lennék Bori, mint szociológus, és mindenki más, mint mindenki más véleményére is.

De, hideg van

Előszó

Nocsak, Maci is rájött, hogy a legjobb írások azok, amikben valaki mást szidunk, vagy a másikon kárörvendünk. Welcome on board!

Kecske

Talán már meséltük, hogy befizettünk két szállítmány zöldségre a Community Supported Agriculture című program keretében. Nos, nem is említve azon borzalmas kínokat, amíg ki kellett utazni értük a halálba és visszacipelni a buszon, vagy nem is buszon, mert Maci szokás szerint elhagyta a bérletét, hetek óta zöldséget kell enni. Ez némely herbivor beállítottságú polgártársnak talán nem hangzana rosszul, de milyen zöldségeket! Felit fel se ismertük. Azóta sem. Van egy óriási kukászsáknyi salátánk, meg tíz tonna cékla és zellergumó. Meg répa. Meg retek, meg tarlórépa, ami pont olyan, mint a retek, csak tarlórépa. Két szállítmányt már nagy nehezen megettünk, még Maci most próbálkozik végleg eltüntetni a maradék céklát a havi negyedik gigantikus adag céklalevesben. De hogy tragikus történetünket véletlenül se hepienddel fejezzük be, jövő héten jön a következő szállítmány. Ezért ma elkeseredésemben elhatároztam, hogy családnevünket Kecskére változtatom. Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer Kecske Balázs és Kecske Kata. Addig éltek, míg meg nem haltak. Céklatúladagolásban. Meeeee.

Leesett a hó az ágról, twist

Hát le. Vagy negyven centi kapásból, itt nem kispályázik az időjárás, mint otthon, hogy esik fél centi, az elolvad, aztán kettő, az már meg is marad egy napig... Ennek örömére tegnap ki sem dugtam az orrom, nehogy mégcsak hozzá is kelljen érnem, helyette kijavítottam három garnitúra dolgozatot. Van ám új kabátom, rendeltem az internetről. Voltak fenn jó kis mérettáblázatok, hogy le tudd magad mérni, hogy mekkora vagy, és jó méretű kabátot rendelj. Én lemértem magam, és akkora kabátot rendeltem. Igenám, de azt nem számítottam bele, hogy nyilván az összes amerikai nő kövér, de nem hajlandók ezt belátni, ezért akkor is S-es kabátot rendelnek, ha az ajtón is alig férnek be, aztán meg visszaküldik, mert a kabát széthasad a hátukon. Ezért a dörzsölt webáruház kissé megbuherálja a méreteket, úgyhogy az én kabátomba még ti is belefértek. Sebaj, megyek haza, ott van rövidárubót, oszt majd kissé magamra alakítom, mert amúgy jó meleg meg minden.

Hazááám, hazáááám, te mindeneeeem

Macival mindig olvassuk az Indexet, meg nézzük a parlamenti közvetítéseket. Ezek nekünk mindig nagy élmények, ezért szeretném veletek is röviden megosztani, hogy mit látunk mi a magyar politikából.

Az ülés központi problémái között hosszan szerepelt az, hogy (már bocsánat) seggel vagy pofával előre illik-e befelé menni a sorba a színházban.

Az ülés egyik legfontosabb pillanata, amikor a Jobbik(vagy melyik) átad egy szalaggal átkötött dísztáblát a Fidesznek, kézfogással, meghajlással, ünnepélyesen, a következő felirattal:

1§ A Fidesznek mindig igaza van.

2§ Ha nem, akkor automatikusan az 1§ lép érvénybe.

Szeretném először alapszintű pszichológiai-szociológiai tudásom alapján elemezni ezen megmozdulásokat:

ÓVODÁBAN VAGYUNK???

A következőkben pedig szeretném a problémát gazdasági-társadalmi oldalról megvizsgálni:

EZÉRT FIZETJÜK EZT A SOK MAJMOT???

A legjobban egy kabaré foglalta össze, hogy mi folyik itt Magyarországon: ez az ország olyan, mint egy ócska IFA, akinek ugyan ülnek a kormányánál, de nem az utat nézik, hanem a rádiót szerelik kifelé.

Utószó

Persze azért szép dolgok is vannak. De a szarkazmus jobban megy, mert itt állandóan mindenki mosolyog. Kivéve a kínaiakat. Azok csak üveges, üres tekintettel bámulnak.

Például találkoztunk még sok magyarral, akiknél a Hálaadást töltöttük, és nagyon kellemes volt. Érdekes, hogy minden gyerek egyforma jól beszél angolul meg magyarul, meg kicsit ijesztő is.

Kitaláltam, hogy nemzetközi környezetvédelmi tárgyalások dinamikájával fogok foglalkozni. Szereztem egy kazal cikket, meg könyveket is szerzek a jövő héten és bejelentkeztem mindenféle menő tanárokhoz, hogy kérjek tőlük anyagokat meg tanácsot.

Hóóó!

Tegnap nagyon jó nap volt, leesett ugyanis az első hó. Minden gyönyörűszép fehérbe borult, készítettem egy-két képet is.

Felkelés után rögtön kimentem egy kicsit nézelődni. Egy csomó gyerek már kint játszott, szánkózott, hógolyózott. Érdekes módon itt senkinek nincs rendes szánkója, a legtöbben egyszerű műanyagból készült lapokon csúsznak. Meg persze beindult a nagy hólapátolás is, mert mindenki szeretné kiszabadítani az autóját. Láttam apát és pöttöm fiát együtt tologatni a havat a kocsijuk körül, és egy picike lányt is egy háromszor akkora lapáttal, amint egy hatalmas hókupacot próbál arrébb tuszkolni.

A tó itt mellettünk is elkezdett befagyni. Januárra annyira befagy, hogy teherautók is rámehetnek. Sőt, egy bizonyos számú út csak decembertől februárig létezik, ugyanis a tavon keresztül halad egy sziget felé. Az egyik professzor mondta, hogy itt "icequake"-ek is előfordulnak néha. Először még egy amerikai diák sem tudta, hogy mit jelent ez a szó, aztán megtudtuk, hogy a nagy tavunk ha befagy, akkor a jég nagy térfogati tágulása után ha az valahol megreped és a lemezek hirtelen elmozdulnak, akkor az érezhető földrengést tud okozni. Persze nem nagyon erőteljeset, de az említett professzor két éve érezte ezt az irodájában.

Még írok egy kicsit az érdekes zöldségeinkről. Mókus talán majd ír annak a történetéről, hogy miért eszünk egy hónapja zöldséget zöldséggel. A lényeg, hogy kaptunk néhány nagy láda zöldséget, és aminek a feléről azt sem tudtuk, hogy micsoda. Ez r

észben persze a mi tapasztalatlanságunk, de voltak olyan példány

ok is, amikkel tényleg nemigen találkozik az ember otthon. Az egyik kedvencem a csíkos cékla. Kívül ugyanúgy néz ki, mint a szokásos cékla, csak egy kicsit pirosasabb, belül viszont nem a szokásos bordóslila, hanem piros-fehér csíkos. Az íze kb. ugyanolyan, mint a rendes cékláé, előnye, hogy dekoratív és nem fog, hátránya, hogy nincs benne annyi színanyag, tehát egy leves belőle kevésbé poén, főleg, hogy még is csíkok is elhalványulnak benne. Angolban

leginkább chioggia beet-ként emlegetik.

A másik kedvencem a lila krumpli. A héja feketés, belül pedig lila, angolban leginkább csak purple potato-nak nevezik. Az íze szerintem nem különbözik jelentősen a szokásos krumpliétől, viszont a szín minden díjat visz.

Jó lesz már, ha végre vége lesz ennek a szemeszternek. Kicsit sok órát vettem fel, pontosabban az volt eléggé megterhelő, hogy a négy órámból háromra hetente kellett házi feladatot beadni. A negyedik nem igényelt sok időt, de az egyáltalán nem érdekelt, mint utólag kiderült. A következő félévben két matekórát tervezek felvenni, amiből remélhetőleg csak az egyik lesz házi feladatos. Lesz egy olvasókurzusom, ami annyit jelent, hogy olvasok egy könyvet, néha találkozom egy tanárral, ha van kérdésem, de egyébként teljesen kötetlen, amit én szeretek. És még kredit is jár érte. És ezen kívül franciát akarok tanulni. Heti négyszer 50 perc lesz, ami szerintem elég intenzív lesz, de megpróbálom tartani a tempót. Azt találtam ugyanis ki, hogy ha nem is megyünk rögtön haza Magyarországra miután befejeztük itt az iskolát, jó lenne legalább visszamenni Európába. Franciaországban nagyon jó a matematika, és valószínűleg Katának is lennének jó lehetőségei. Azt hiszem, jobban szerettem Franciaországban lenni, mint itt Amerikában, bár ezt így nehéz megítélni, csak 2 hetet töltöttem ott. Ahhoz mindenesetre nem fér kétség, hogy a franciáknál mennyei étkek vannak. Fantasztikus kolbászok, sajtok, borok, halak, mindenféle tengeri kütyü... Itt ami van és jó, az mind drága import, egyébként meg maradnak a fagyasztott készételek, pizzák, szendvicsek, burritok... Na jó, egy évben egyszer, hálaadáskor, kitesznek magukért az amerikaiak és csinálnak egy igazán jó töltött pulykát. (Mondjuk a család, akinél hálaadáskor vacsoráztunk, magyar volt, szóval nem tudom...)

És Franciaországban egyszer biztos el tudnék csípni egy Yann Tiersen koncertet... Végre egyszer Magyarországra jött (három napja), én meg pont most nem vagyok otthon.