Nincs hideg

No, én is írok valamit. Ma reggel öt órakor arra ébredünk, hogy alattunk az indiaik zuhanyoznak. Engem annyira nem húzott fel a dolog, talán fel sem ébredtem teljesen, de Mókus lement, megnézte, honnan jönnek a hangok, és jól kiosztotta az indiaiakat. Így aztán amikor indultam az iskolába biciklivel, már tudott nekem véleményt mondani arról, hogy milyen az idő. Azt mondja, egész meleg van, biztos nincs fagypont alatt. Jó, hát, mondom, akkor nem veszek fel semmi különöset.

Ezután az első élményem az volt, hogy nem tudtam kinyitni a biciklizárat, mert befagyott. Aztán 10 perc ráncigálás, erőltetés meg lehelgetés után csak kinyílt, úgyhogy elindultam. Bár az ülés jeges volt, és a fék és a váltó is befagyott. Más gond nem volt. De mire leértem a hegyről, legalább a fék elkezdett működni, aztán kicsit később a váltó is.

Hazajövet még nehezebben ment a lakat kinyitása, és a szél is feltámadt hogy az arcomba küldjön minél több szállingózó hópelyhet. Később otthon megnéztem, milyen időt mondanak, és azt mondta "feels like -8" (Celsius). Szóval nem volt hideg.

De amúgy még nem rossz a helyzet, nappalonként 0 fok körül van a hőmérséklet, éjszaka -8 fele. Még mindig nem kellett felvennem a nagykabátomat.

Vámpírok, zombik, boszorkányok és örömlányok

Halloween 1

Október utolsó hétvégéjén megbolondul az egész Egybesült Állatok. Mi is megbolondultunk hát, mert aki kilóg, az nem menő. Vagy lóláb. Péntek este Balázs elment Dr. Scary's Szellemjárta Házába, ahol 12 dollárért egész este rémisztgették. Én eközben azzal készítettem ki a saját idegeimet, hogy kijavítottam egyhuzamban 13 tízoldalas dolgozatot. Ilyenkor egyébként hullajól kidekorálják a házaikat az amcsik, mindenütt dermesztő vigyorú kivájt töklámpások sorakoznak a lépcsőkön, meg boszorkánymacskák, madárijesztőbábok a kertekben, meg zombirajzok az ablakokon. Pénteken még növényrendszertan órán is Halloween-hangulat volt, a tanár húsevő, dögszagú meg parazita növényekről beszélt végig.

Szombaton reggel kitaláltuk, hogy elmegyünk este Taráékkal, a TA-társammal a naaagy központi buliba, a Freakfestre, ami Madison legnagyobb és legmenőbb utcáján van, a State Streeten. Ekkor persze már kissé késő volt jelmezt szerezni, szóval annak öltöztünk, aminek az én szekrényemből a legjobban lehetett öltözni: cigánynak. Ez nekem kicsit könnyebb volt, Balázs leginkább úgy sikerült, mint egy hawaii és egy hippi hibridje, de a cél úgyis az volt, hogy idiótán nézzünk ki, és ez sikerült. Természetesen, jó magyar módjára eszünk ágában se volt fizetni a jegyért, ezért odamentünk kapunyitás előtt, és belógtunk. Kajáltunk egyet valami mexikói helyen, aztán ott volt mindenféle játék, két csapat vetélkedett, azok, akik valamilyen hősnek öltöztek, meg akik gonosztevőnek. Zenés Reggeli Kvízünk első kérdése: Mi vajon melyik csapatba osztottuk magunkat? Miután kijátszottuk magunkat, kimentünk az utcai buliba. Hát ott minden volt. MINDEN. Kaptunk egy-egy bingó-táblázatot mindenféle jelmezekkel, amiket ki kellett ikszelni, ha láttál olyat. Macival kapásból kétségbeestünk, mikor megláttuk a sajátunkat, mert biztosak voltunk benne, hogy ilyesminek nem öltöznek az emberek. De. Akkor lássuk, mi mindennek öltöznek.

Az első kategória a megszokott, rémisztő pofáké: boszorkányok, vámpírok, zombik, yetik, gorillák, vérfarkasok.
A második kategóriába esnek a hősök: tininindzsateknőcök, Superman, Macskanő, Songoku (Maci legnagyobb örömére), Wonderwoman etc.
Vannak aztán mindenféle szakmák: tűzoltó, autószerelő, bokszoló, autóversenyző, kalóz (ha ez szakma), sportbíró, titkosügynök, rendőr, börtöntöltelék (ez se biztos, hogy szakma).
Voltak aztán mindenféle állatok, elefánt, maci, macska, meg egy csomó, akiről nem lehetett megállapítani, hogy pontosan milyen állat akar ő lenni.
A leányok között óriási aránnyal győztek a "pajkos" jelmezek: pajkos takarítónő, pajkos rendőr, pajkos utcanéni, de annak ellenére, hogy kábé két fok volt, mindenük kilógott ám. Igen, ez volt Maci nagy napja. Az év hátralévő részében unalomra van kárhoztatva.
És vannak az egyéb kategóriások, az emberek, akik sajtnak, színeknek, sültkrumplinak, kazánnak, sörösdoboznak, hotdognak, banánnak, szőlőnek, papírdoboznak és egyebeknek öltöznek. Személyes kedvencem egy szennyeskosárnak öltözött féleszű volt.
Szerencsére mindenki felismerte, hogy mi mik vagyunk, és nagyon tetszett nekik. Persze, az amcsik annyit tudnak a cigányokról, hogy ők ilyen szinte mesebeli népek, akik vándorolnak, és szabadok, és jósolnak, és ennyi. És mi is pont ilyennek öltöztünk, mert a susogós nadrágos, makkos cipős, Adiads vagy Niek felsőjű, fülkarikás jelmezben lehet, hogy nem ismertek volna fel minket. A kínainak egyébként nem öltöztek be, csak sétáltak a fényképezőgépeikkel, és úgy fényképeztek le minket rendszeresen, mintha fel se fognák, hogy mi nem kiállítás vagyunk, vagy szobrok, ha emberi lények. Betolja az arcodba a gépét, beállítgatja, rádvakuzik, hozzád se szól, csak továbbmegy.Elképesztő.
Éjfél körül már hatalmas tömeg volt, és berúgtak annyira az emberek, hogy már boldog-boldogtalan egymást ölelgette, úgyhogy kiverekedtük magunkat. Persze, mint kiderült, épp aznap változtatták meg a busz útvonalát, szóval eltartott vagy egy óráig, mire hazakerültünk, közben jól lefagytunk és hallgathattunk egy bácsit arról papolni, hogy milyen ócska és idióta a mi generációnk. Köszönjük.

Halloween 2

Miután a felnőttek szombaton szétitták és szétbulizták magukat, vasárnap jönnek a gyerekek. Nekem nagyon tetszik ez az egész trick-or-treat, úgyhogy mi kiakasztottuk az ajtónkra a tökös jelet, amiről tudják a gyerekek, hogy itt lehet kopogtatni, és vettünk rengeteg kis csokit meg cukorkát. Hát jöttek. Amikor az első kopogásra ajtót nyitottam, kapásból betódult tizennégy kínai gyerek, és közben egy vaku villant az arcomba. Azt se tudtam, hol vagyok, de a gyerekek már markolták a csokit. Ez eddig oké is volt. De miután felmarkolták a csokit, elkezdtek dobozkákat rázni az arcom előtt, hogy adakozzak. Mi van? Nem csokiról szól ez az ünnep? Mivel pénzzel abszolút nem készültem, csak bénán vigyorogtam, mire végre megértették, hogy itt nincs zsé, és elhúztak. Ezek után elkezdtem gondolkodni több dologról is: az egyik, hogy milyen dolog a másik lakásába meglepetésszerűen befényképezni (a gyerekekkel volt két felnőtt, azok fotóztak). Azon a fotón ugyanis gyönyörűen látszik mindkét laptopunk. Így mérik fel, hogy hová érdemes betörni? Zseniális húzás lenne, egyébként. Mondjuk ezen kívül semmi értékünk nincs, szóval annyira nem érdemes vállalni a kockázatot. A másik az, hogy milyen undorító és mocskos dolog a gyerekekkel adományokat gyűjtetni Halloweenkor. Az ember készül, aranyos akar lenni, csokit vesz a gyerekeknek, de elveszik a te örömödet is azzal, hogy még pénzt is kérnek, és az odanyújtott kezedet gerincestől tőből akarják kitépni, meg a gyerekét is, mert savanyú képpel távozik, mivel nem adsz neki pénzt. Elhatároztam, hogy nem adom fel, és megvárom a többi gyereket is, hátha csak ezekkel a gyerekekkel gyűjtettek pénzt a szüleik. Hát jöttek a többiek is. Még két kört bírtam ki. Amikor a harmadikban is megrázták az arcom előtt a pénzesdobozt, akkor leszedtem a tököt az ajtóról, és bezártam. Az érdekes egyébként az volt, hogy a gyerekek

mindig többen jöttek, de mindig csak a kínaiak kezében volt pénzesdoboz. No comment.

Szerencsére átjöttek Mariannék Hannával, úgyhogy volt gyerek, akivel lehetett játszani, örült a csokiknak és még adományt se gyűjtött. Ellenben rendkívül élvezte, hogy szét lehet szórni mind a kétszázharminc kis édességet az egész szobában, aztán lehet őket csoportosítani, meg várat építeni belőlük :). A nagyok meg közben muffint dekoráltak, meg bablevest főztek, meg házipálinkáztak.

Hát így múlt el az első Halloweenünk.

Borzalmas és hajmeresztő üdvözlettel,

Mókuscsontváz